2014. május 4., vasárnap

Chapter 2.

Hord el magad, asszony!-üvöltötte-És meghoztam a büntetésedet.-kajánul vigyorgott és lecsatolta az övét.

Aznap éjjel Sir Leslie Stephent súlyos sérülésekkel kórházba szállították. A híradóban és az újságokban találgatták, de csak 2 élőlény tudta, hogy mi történt Igazából. Alex és Nia. Mivel az eset a kislány szobájában történt, ezért őt okolják. Rabszolga-sors vár rá, amint betöltötte a 8. életévét. Röpke két hónap és már indul is a repülőgép, a nyüzsgő nagyvárosból ...
...
Virginia most pakolta be a kocsiba a legutolsó bőröndjét is, majd Leslie belökte a hátsó ülésre. Néha megálltak, Nia kapott pár pofont, majd mentek tovább. 4 és fél óra alatt Bradfordba értek, a megbeszélt átadásig még volt idejük. Niának fájt, hogy Alexet menhelyre kellett adnia, de nem hagyhatta otthon szenvedni. Virginiát egy alkoholszagú, csöves kinézetű szatír zökkentette ki a gondolataiból.
-Te vagy az újdonság, hercegnő?-undorító szájszaga volt és hiányzott pár foga, ezért Nia elfordította a fejét.
-Igen, ő az. Maga lenne...
-Cecilian O' Lonelle. Jöttem a kislányért.
-Értem. Szabad tudnom mit csinálnak vele?
-Megneveljük, hogy ne okozzák bajt.-perverzen vigyorgott és kacsintgatott, Virginia tudta, mit akar csinálni vele, és a gondolattól megborzongott.
-Csak nem fázol, aranyom? Na bújj ide a bácsihoz!-Nia hátrált.- Most legyen nagy a szád, te taknyos!- üvöltözött Leslie.
- Na, azt hiszem, mi indulunk!-mondta Cecilian.-Ráférne egy kis nevelés.-nevetett, majd vállára kapta Virginiát és betuszkolta a teherszállító autó hátsó részébe. Volt sofőr, ezért azt csináltak, amit a férfi akart.
-Na édesem, most megtanulsz szenvedni-kiáltotta Cecilian, majd a lányt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése