Chapter 2.

Hord el magad, asszony!-üvöltötte-És meghoztam a büntetésedet.-kajánul vigyorgott és lecsatolta az övét.

Aznap éjjel Sir Leslie Stephent súlyos sérülésekkel kórházba szállították. A híradóban és az újságokban találgatták, de csak 2 élőlény tudta, hogy mi történt Igazából. Alex és Nia. Mivel az eset a kislány szobájában történt, ezért őt okolják. Rabszolga-sors vár rá, amint betöltötte a 8. életévét. Röpke két hónap és már indul is a repülőgép, a nyüzsgő nagyvárosból ...
...
Virginia most pakolta be a kocsiba a legutolsó bőröndjét is, majd Leslie belökte a hátsó ülésre. Néha megálltak, Nia kapott pár pofont, majd mentek tovább. 4 és fél óra alatt Bradfordba értek, a megbeszélt átadásig még volt idejük. Niának fájt, hogy Alexet menhelyre kellett adnia, de nem hagyhatta otthon szenvedni. Virginiát egy alkoholszagú, csöves kinézetű szatír zökkentette ki a gondolataiból.
-Te vagy az újdonság, hercegnő?-undorító szájszaga volt és hiányzott pár foga, ezért Nia elfordította a fejét.
-Igen, ő az. Maga lenne...
-Cecilian O' Lonelle. Jöttem a kislányért.
-Értem. Szabad tudnom mit csinálnak vele?
-Megneveljük, hogy ne okozzák bajt.-perverzen vigyorgott és kacsintgatott, Virginia tudta, mit akar csinálni vele, és a gondolattól megborzongott.
-Csak nem fázol, aranyom? Na bújj ide a bácsihoz!-Nia hátrált.- Most legyen nagy a szád, te taknyos!- üvöltözött Leslie.
- Na, azt hiszem, mi indulunk!-mondta Cecilian.-Ráférne egy kis nevelés.-nevetett, majd vállára kapta Virginiát és betuszkolta a teherszállító autó hátsó részébe. Volt sofőr, ezért azt csináltak, amit a férfi akart.
-Na édesem, most megtanulsz szenvedni-kiáltotta Cecilian, majd a lányt...

Chapter 1.

Virginia ugyan még csak 7 éves volt, mégis felelősségteljesen gondoskodott Alexről a macskájáról. Felvette az ölébe, majd a hátát kezdte fésülgetni, amit a kandúr hangos dorombolással díjjazta. Így pihentek minden nap egymás mellett, de a mai nap egy hangos ajtócsapódás választotta el őket egymástól. Nia még szívesen gyönyörködött volna a cica vöröses bundájában, de tudta, hogy apja Sir Leslie Stephen utálja az állatokat, ezért a macskának menekülnie kell. Virginia résnyire nyitotta rózsaszín falához illő, virágmintás ajtaját és kikukucskált. Látta síró anyját, és a szíjjal csapkodó apját. A legviccesebb az egészben, hogy teljesen legálisan bántalmazzák a Férfiak, a védtelen nőket, mivel még csak az 1889-ben járunk. Itt a hímneműek azt csinálnak amit akarnak, sokkal több joguk van. A lány még be sem töltötte a 8. életévét, mégis tudta, mi vár rá. Jó pénzekért eladják rabszolgának. A kislány késztetést érzett, hogy védje meg az anyját, de szíve szerint menekült volna. De ő az anyja, akit szeret. Ezért meg fogja védni. Lefutott a lépcsőn és anyja elé állt. Nem félt, ellentétben az anyjával, aki szinte sokkot kapott lánya bátorságán.
-Na mi van, nem félsz te taknyos?-nevetett gúnyosan Leslie, miközben elrakta bőr övét, mondván erre már nem lesz szükség. De a kislány nem félt, vérében forrott az adrenalin.
-Nem!-üvöltötte vékony hangján Virginia és dobbantott.- Négy éves korom óta tűrjük, hogy zaklatsz minket. Hagyd békén anyát, itt vagyok én!
-Ezért még számolunk, Kisasszony! Tűnjetek a szemem elől!
Julia és a kislány felballagtak a lépcsőn, de az anyuka nem szólalt meg.
-Anya, mi a baj?
-Szeretlek kincsem és köszönöm!
Virginia kezébe vette Alexet és simogatta, amíg apja be nem lépett.
-Hord el magad asszony!-üvöltötte- És meghozták a büntetésed- kajánul vigyorgott,majd lecsatolta az övét.